Tökös roverdolog vol. 3- Búvárkodás

Lassan már hagyománnyá válik a csapatban, hogy minden évben szervezünk valami olyan „tökös” roverprogramot, ami valami nem mindennapi élménnyel gazdagítja a résztvevőket. Lassan már több mint egy év is eltelt a programsorozat első állomása óta (>>ITT<<), és nem is igazán tartozunk már a rover kategóriába, de a név megmaradt és örömmel jelentem, hogy egyelőre a lendületünk sem veszett még el.

Ez alkalommal a tatai Fényes források víz alatti világát volt szerencsék felfedezni, talpig neoprénben, oxigénpalackkal, ólomsúlyokkal és búvárkiképzéssel együtt, pont úgy, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. A délelőttöt a páratlan szépségű és élővilágú forrástavak egy részének kitisztításával kezdtük. Az elején kicsit para volt azt hallani, hogy akár piócákkal is összefuthatunk a Sarki tóban, de amint kiderült, hogy „védőöltözetet” is kapunk, elszállt minden félelmünk. Kis csapatunk egyik része a tópart közelében elburjánzott úszónövényzetet úsztatta le, illetve dobálta ki egy nagy rakásba a partra.

A másik rész pedig egy összekötő lagúnát tisztított meg a hínártól és egyéb vízinövényektől. Amint ezekkel végeztünk, egy gyors ebéd után, megkezdődött a búvároktatás, ahol Varga Károly búvároktató osztotta meg velünk tapasztalatait és a legfontosabb tudnivalókat. Nem volt már más hátra, felszerelkeztünk és kezdődött a merülés. Néhány perc kellett ahhoz, hogy az ember ráálljon a mélység hullámhosszaira és kényelmesen érezze magát odalent. 

Ahogy ez megvolt, egy roppantul újszerű élményekkel kecsegtető világ tárult a szemünk elé. A mélységi rekordot Fóka (nomen est omen) döntötte meg, aki - noha utoljára ment és már nem igazán volt sok oxigén a palackban - megmutatta, hogy rövid idő alatt is bele lehet rázódni a búvárkodásba.

A nap fénypontja után még várt ránk egy meglepetés, hiszen estefelé még végigvezettek minket a tanösvényen. Képzeljetek el egy végeláthatatlan, jobbra-balra kanyargó fahidat, amely egy hatalmas láp felett vezet végig úgy, hogy körülöttetek mindenhol csak az érintetlen természet, a kíváncsi hódszerű kis állatok, az ijedten felrebbenő vízi madarak, a tavak alján bugyogó források és a tetején kígyózó siklók. Mi éppen ilyen helyen jártunk. Varázslatos utunk végeztével nem maradt más teendő, mint elbúcsúzni kedves vendéglátóinktól és elindulni hazafelé, hogy mindenkinek elmesélhessük és ajánlhassuk a tatai Fényes források nyújtotta már-már leírhatatlanul jó élményeket…

Köszönöm szépen a részvételt Fókának, Tominak, Kornélnak, Nikinek és a további szervezőknek, akik nélkül nem jöhetett volna létre ez a program…

U. I.: A végére még csatolni szeretném egy kedves barátom rövid cikkét, aki szintén nagyon sokban hozzájárult a 3. Tökös roverdolog létrejöttéhez.

                                                                                                                                                                                Jó munkát!  /Morva Mátyás/

 

Hív a természet: Légy résen!

2015. május 16-án az Ipolysági (Szlovákia) 27. számú Szent Imre cserkészcsapat is bekapcsolódott Tatán a Fényes források takarításába. Morva Mátyás őrsvezető elmondta, hogy a cserkészek naponta tudatosan végre hajtanak egy jó cselekedtet. Mivel városuk az Ipoly partján fekszik, így szintén egy vízben gazdag városra, Tatára esett a választásuk. Ezen a hétvégén a Sarki tóban és a Sarki forrástó- Körtefás Tó közötti szakaszon vették ki részüket a munkából. "Munka közben volt alkalmunk megismerni a Forrásrendszer kialakulását, annak élővilágát, és Varga Károly búvároktató segítségével a Grófi tóban megtekinthettük közelről a forrásokat is." Ezzel az alkalommal nem ért véget a munka Tatán. Varga Norbert az itt folyó munkák koordinátora elmondta, minden nap várja az önkénteseket, valamint a merülni vágyó búvárokat. Tel: +3620 99-16-164

 

 

 

A Sólyom őrs mai napi őrsije kicsit máshogy zajlott az eddigiekhez képest. Az őrsi gyűlést egy kis ismétléssel kezdtük,hogy felfrissítettük tudásunkat a környezetünkről. Ezután nem tudtunk ellenállni a tavaszi idő hívogató szavának és játszottunk egy jót a szabadban.

Mikor visszamentünk a cserkész otthonba, az asztalon egy ismeretlen levél várt minket. Mindenki kíváncsian szemlélte, hogy vajon kié lehet.
Kíváncsiságunk felülkerekedett rajtunk és beleolvastunk. Valaki segítséget kért tőlünk.Jó cserkészhez híven, nem haboztunk, hanem azonnal elindultunk. 
Először a temetőbe mentünk ahol néhány sírról összeszedtük a szemetet, aztán imádkoztunk a halottak lelki üdvéért. Ekkor találtunk még egy levelet, ami egyre nagyobb nyugtalansággal kecsegtetett, hogy mi lehet benne. A levélben kaptunk egy helyszínt, ahol felvettünk egy csomagot,de vajon mi lehetett a csomagban? A csomagot elvittük a megadott épülethez, ahol jutalmul találtunk egy kék dobozt, amiben volt 3 pizza kupon. 

Nagyon örültünk neki, azonnal be is váltottuk. 

Egy igen izgalmakkal teli és tartalmas őrsi gyűlést zárhattunk ma a fiúkkal :) 
Köszönjük az ESO-nak a finom ételeket.

Klukon Gergely, őrsvezető

 

 

Elérkezett a bálok ideje, így cserkészeink se vonhatták ki magukat a hagyományok alól. 4-en képviseltük az ipolysági cserkészcsapatot és még annál többen a Szlovákiai magyar cserkésszövetséget. A bál idén is, mint annyi éven át Budapesten került megrendezésre, ahol a szabadulóteremtől a villámrandin át a koktél bárig mindene elérhető volt a vendégeknek. 

 

A zenekar kiváló hangulatot teremtett, így mindenki jól szórakozott. Lehetőségünk nyílt óriásposzterek mellett fényképezkedni, ami újabb képek érkezését jelentette albumunkba. A fergeteges hangulat egészen hajnali 4 és 5-óráig tartott, ezután elkezdtek hazafelé szálingózni a cserkészek. Az újvári cserkészekkel mi is elindultunk a szállásunk felé, hogy másnap úgy tudjunk rá visszaemlékezni mint egy ferge.... [most figyelj] ...teges estére, fergeteges estére :D 

 

           Dexter2424                         

 

 

 

Eljött 2015. Újabb tervekkel felszerelkezve vágunk neki az új évnek. Az első igazi csapatmegmozdulásra február elejéig kellett várni, amikor ugyanis az ipolsági csapat oszlopos tagjai részt vettek a palásti cserkészbálon. Az Utol-Show néven elhíresült jótékonysági rendezvény soha nem látott méreteket öltött a résztvevők számát tekintve. Az ipolysági 27. Szent Imre cserkészcsapat is tiszteletét tette. Újra találkozhattunk a rég látott ismerősökkel, barátokkal. 

Emellett nem feledkezhetünk el, a bál előtti Cserkészvezetői konferenciáról, ami ismét paláston került megrendezésre. A bál előszele nem gátolhatta a cserkészcsapatok vezetőit, hogy megvitassák az év hátralévő részében előkerülő akadályokat leküzdő kérdéseket. Sok színes előadással szemléltették az elmúlt évet, és alapozták meg a jövő cserkészeinek nevelési koncepcióját. Az ipolysági csapat Csapatparancsnoka Zachar Pál, Zachar Erika

és három segédtisztünk Pintér Miriam, Velebny Szilvi és Katona Attila (Babar) képviselték. Továbbra is sok sikert kívánunk a munkályukhoz.

 

/Dexter2424/               

 

 

 

Kicsit megkésve, és nem is időben, de felkerült a cikk, a Betlehemi lángosztásról. Vártam, hogy valaki megírja, aki személyesen is jelen volt, de a karácsonyi hangulat mindenki magával ragadott, így be kell érnetek velem, és a másodkézből kapott információimmal. Mint azt lentebb olvashattátok, elmentünk, és el is hoztuk a lángot Csatáról, majd megőriztük több helyen, és innen mehetett a lángosztás. A templomban is át lehetett venni, miután mézeskalács osztás is volt a templom előtt, melyet az ipolysági cserkészek készítettek, díszítettek. A lángosztásról magárról az akcióról nem tudok többet írni, rendben lezajlott.. Ezzel az egy csekély, de mindent elmondó képpel szeretném bepótolni a hiányzó sorokat. 

 

 

Dexter2424                         

 

Eljött ez a nap is, mintha csak tegnap lett volna, hogy a Betlehemi lángért mentünk, és hoztuk el újra Ipolyságra. Azoknak, akik nem tudnák miről van szó, leírom, hogy a Betlehemi Békeláng Izraelből, Betlehemből érkezik hozzánk, először nagyobb európai városokba, a mi esetünkben Bécsbe, majd onnan kalandos úton egyre kisebb településekre is eljut. Nálunk ez már évek óta a cserkészek feladata, hogy széthordják, és végül a te otthonodba is ott világítson a láng Szenteste. A szervezés külön megérdemelne egy témát, ami rengeteg ember munkáját és idejét kívánja teljes odaadással. 

Az ipolysági cserkészek szerepe a Csata-Ipolyság, illetve idén az Ipolyság-Balassagyarmat vonalon jön képbe. Idén decemberben Klukon Gergő, Szuketi Pityu és én, Riedly Dénes vállaltuk eme nemes feladatot, és mentünk el érte vonattal Csatára, ahol a Léváról érkező vonaton a lévai cserkészektől(Szűcs Szabi, Krajcik Évi és Kabath Andi) kaptuk a lángot, majd hazafelé szétosztottuk azon falvakban, akik igényelték, és kijöttek elénk a vasútállomásra. Az első ilyen megálló Pásztó volt, ahol egy kisebb delegáció fogadott minket a vonatállomáson.

 Ezután következett Bél, ahol szintén a láng átadására felkészül csapat várt minket. Ezután indultunk el autóval Balassagyarmatt felé, ahol idén először a balassagyarmati Szent Imre Általános iskola, Gimnázium és Szakközépiskola tanulói vártak minket szülőkkel, civilekkel és egy teljes TV stábbal. Az érkezésünk érdees volt, mert miután 10perc után sikerült leparkolni a zsúfolt iskola elé, egyszerűen besétáltunk, és az igazgató felvezetett minket az emeletre ahol lepaklhattunk, majd beálltunk a láng átadáshoz, ekkor megjelent egy uriember aki elnézést kért a jelenlévőktől, hogy várni kell, mert nem tudják, hol van a betlehemi láng.

 Mielőtt belejött volna, az igazgató megkopogtatta a vállát, hogy mi már ott állunk mögötte, erre kiküldtek, hogy még egyszer jöjjünk be, hogy a TV stáb fel tudja venni. Miután másodszor beálltunk a lángátadáshoz, a beszédek, liturgia, produkciók és az énekkar előadása után átadtuk nekik is a lángot, amit az embereknek még a helyszínen szétosztottunk. Nagyon pozitívan töltött el bennünket, hogy megszerveztek nekünk egy ekkora kaliberű eseményt. Szerintem méltóbb lángátadásra nem is nagyon lehet számítani. Hazafelé mind a hármunk hazavitt egy lámpást, és őrizzük  a lángot, mert mégis biztos ami biztos. A lángot héfőn fogjuk osztani, feliratkozni még lehet :)

 

 Dexter2424                       

 

 

Október utolsó szombatján csapatunk az ipolysági kórház területén tevékenykedett, többek közt az FFKIKI (Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus Iskola) diákjaival, és az egyházközösség néhány személyével, ministránsokkal.
Ahogy Hioszi Tatiosz mondá: Ha tökéletes rend uralkodna a világban, akkor nem történne semmi.
Örültünk a lehetőségnek, hogy értékesen tölthettük el szombat délelőttünket, és köszönjük azt, hogy történt valami. Egy felépített közösséget továbbfejleszteni az igazi megpróbáltatás. Az ilyen rendezvények, ahol szükséges az erős szellemű csapatmunka, minden emberre erős fejlesztő hatással van.
A rendezvényt az ipolysági plébániával közösen rendezte meg az ipolysági cserkészcsapat, ahová mindenkit szeretettel vártunk.
Körülbelül 20-25 személy dolgozott életteli, teljes erőbedobással, hogy azok a személyek, akik egészségügyi problémákkal küzdenek egy olyan nyugodt, tiszta, harmónikus kórházudvaron tudjanak végig sétálni, amely érezteti az összefogás, a közösség erejét.
Bízunk benne, hogy a jövőben mégtöbben fognak csatlakozni hozzánk önkéntes módon, mivel hiába voltunk közel 25-en, vagy akár 30-an, így is lehetett volna még több „sziklát elmozdítani”.

A kórház dolgozói kellemes meglepetéssel lepték meg a segíteni vágyókat. Reggel nagyon finoman elkészített teával támogattak minket, amit minden emberhez külön oda vittek, majd 11 óra felé támogatták tevékenységünket némi harapnivalóval is.
Mi, mint a cserkészcsapat tagjai erős bizalommal vagyunk aziránt, hogy a jövőben az önkéntes tevékenységek száma növekedni fog. Egy újjá született megtisztított kórházudvarral gazdagodtunk. Vajon mi lesz a következő?

 

 Klukon V. Gergely             


 

 

Meg kell, hogy mondjam, sikerült betartani a szervezőknek a szlogenben tett ígéretüket, mivel ez alkalommal valóban feldobott a TramBULIn. Őszintén remélem, hogy a jövőben sikerülni fog megugrani ezt a szintet, mivel most elég magasra lett téve a léc.

Péntek délután indultunk útnak, a csapat nagyobbik fele vonattal, a kisebbik pedig autóval. Észre sem vettük és már ott is voltunk, bár Újvár belvárosában egy kicsit szórakozott velünk a Nokiás GPS, de hiába a Lumiám már csak egy ilyen vicces fiú. Rövid időn belül sikerült lefutni a kötelező köröket a regisztráció és pakolászás körül, így maradt időnk egy kicsit kifújni magunkat a zászlófelvonás előtt. Utána következett Kemény Viktor paraolimpikonnak és edzőjének előadása. Páratlan élmény volt látni Viktor életkedvét és akaraterejét, amelyek edzője segítségével egészen a londoni paraolimpia döntőjéig repítették őt. Azt hiszem, minden ép jelenlévő számára tanulságos volt a beszélgetés, hiszen tisztán kikristályosodott, hogy ha valaki valamit erősen elhatároz és kitart a célja mellett, még az sem számít, hogy sérültek a felső végtagjai.

Este még sokáig szórakoztunk a notebookon egy RPG játék fejlesztésével, aztán mindenki nyugovóra tért.  Hajnali háromkor riadóztatta az egész társaságot az egyik srác telefonja. Naná, hogy ő volt az egyetlen, aki nem ébredt fel rá, pedig ott volt a feje felett.

Reggel eléggé gyűrötten ébredtünk, de mire addig jutottunk, hogy sportolni kéne, mindenki kicsattanó formában volt. A srácok focival kezdtek, a csajok pingpongoztak én meg kosarazni indultam. Külön élmény, hogy a kosaras részleg vezetőjének késése miatt én tartottam ez első edzést. Nagyon élveztem. Utána jött a ketlebell edzés, ez is irtó klassz volt, becsületesen alávetettük magunkat Fógival az edző akaratának. Később persze éreztük, hogy az elkövetkezendő napokban nem lesz egyszerű leülni/guggolni. Sokat vacakoltunk a szocis mini-golf pálya körül is, nem az én sportom, de egy ideig leköti az ember figyelmét. A délutáni szekció nagyját átaludtuk (csak én meg Fógi, a többiek folytatták a sportot), kellett egy kis pihenés, hiszen az esti vezetéshez nem ártott az éberség.

Rengeteg élménnyel gazdagodva szálltunk be a kocsiba. A többiek alatt addigra már a vonat zakatolt. Nem akarok itt ódákat zengeni a végére, elég, ha annyit mondok, hogy ha jövőre is lesz TramBULIn, akkor ott a helyünk!

 

 Matyi                         

 

 

 

 

 

 

Elérkezett a várva várt csapattábor is, ami a nyár egyik legfontosabb cserkészprogramjai közé tartozik, a vezetőképzőktől eltekintve. Hogy hol jártunk? Idén a Rozsnyótól nem messze fekvő Dernőt szemeltük ki, ahol a kassai és szepsi-i csapattal együtt töltöttünk el kilenc napot egy réten. 

Ezalatt a néhány nap alatt megismertük egymást, barátságok szövődtek, és valahogy magává a tábor részévé váltunk. Végre elmondhatjuk, hogy a kiscserkészeinkből cserkészek lettek. Morva Mátyás őrséből cserkészek váltak, mivel megszerezték a zöld nyakkendőjüket. 

Ami végigkísért minket a táboron, a jóIsten gondviselésén kívül az az eső volt. Persze tudjuk, hogy nincs rossz idő, csak fel nem készült cserkész. Szerencsére a táborunk nagy része fel volt készülve, egy idő után már élveztük is az esőt. Az összefoglalóból kiderül, hogy mennyire. Végül pedig elmesélném még nektek, hogy ez volt talán a szövetségben az első olyan tábor ahol családosok is részt vettek gyerekekkel. 

Ez maga adott egy hangulatot a tábornak, egy újszerű érzést keltett bennünk, mikor gyerekzsibongás töltötte be a reggelt, és gyerekhangra is aludtunk el. Ők is részesei lettek a tábornak, viszont nekem még mindig az a véleményem, hogy nem lehet elég korán kezdeni :)

 

 

 

 //Dexter2424//                                    

 

                    

 

Pénteken feléledt a rét és ezúttal nem a tehenek voltak a ludasok. 6 körül már gyűlt a sok cserkész a készülő tábortűzhely körül, kiscserkésztől a segédtisztig mindenki azon ügyeskedett, hogy az érkező kiscserkész jelölteket a lehető legmeghittebb hangulatban tudjuk fogadni. Fáklyákat gyújtottunk, tüzet raktunk és papírkákat válogattunk, ezzel készülve fel arra, hogy a legkisebbeket cserkésztestvéreinkké fogadhassuk. Fél hétre mi idősebbek elfoglaltuk helyünket a számunkra kijelölt fáklya mellett, szorongatva kezünkben a kicsiknek szóló bölcsességeket, a fiatalabbak pedig meggyújtották a tüzet.

 

Rajprogramuk lezárásaképp végül megérkeztek a leendő kiscserkészek is, akik mit sem sejtve az út végéről, kettesével indultak meg a fáklyák mentén. A vezetők tolmácsolásában minden lángnyelvnél meghallgathattak egy pár mondatos idézetet, majd azt papíron is átvették és továbbindultak. A fényösvény végén ott találták a már lobogó tábortüzet, amelyet körbeültek a közben szintén beérkező idősebb vezetőkkel. Legfiatalabbaktól a legidősebbekig csapatunk minden korosztálya képviseltette magát a körben, ahol természetesen már a jövő nemzedéke is helyet követelt magának. 

 

 

Kb. fél óra vidám éneklés után Pali (aki a csapat vezetése mellett az ígéretet tevő fiúk vezetését is ellátja) felállt és röviden beszélt a kiscserkész-lét szépségeiről, jelentőségéről és az útról, amelyre az ígérettel a gyerekek rálépni terveznek. Valahol ezen a ponton vált világossá a jelöltek számára is, hogy mi is következik, felcsillanó szemekkel nyugtázták a feladatot és mosolyogva álltak sorba, hogy elismételhessék a hivatalos szöveget és megkaphassák az áhított nyakkendőt.

 

 A ceremónia után minden jelenlévő gratulált, majd rövid eligazítás és a vasárnapi méták meghirdetése után az újdonsült kiscserkészek hazafelé vették az irányt, hogy szívükben meg nem törő lelkesedéssel várhassák az újabb őrsi gyűlést vagy csapatprogramot, amin részt vehetnek. 

 

Szombaton Budapestet ellepték a cserkészek. Talán túlzás lenne azt mondani, hogy az lógott ki a sorból, akin nem volt egyenruha, de tény, hogy bármerre nézett az ember látott legalább egy barnaingest. Az egy km2-re jutó cserkészek száma a Városligetben volt a legmagasabb, ahol a nagy színpadon játszott többek között csupa cserkészből álló fúvószenekar és a Kaláka is. Voltak itt vízicserkészek, regős cserkészek, ejtőernyős cserkészek, bringások, lehetett dárdát hajítani, bagjumpingolni, métázni meg még annyi minden mást, hogy felsorolni sem bírom. Ha valakinek ez mégsem lett volna elég a cserkészek előtt e jeles napon nyitva állt a főváros legtöbb múzeuma, a Parlament, az állatkert és még egy igazi barlang is. Szinte lehetetlen volt a sok remek program közül választani, szerencsére előre jelentkezhettünk a minket legjobban érdeklőekre, így nem zökkentett ki a helyszíni bőség zavara. Mindenki hivatalos volt azonban a déli napi jótett flashmobra és a Készíts selfie-t BiPivel! megmozdulásra. (Az elkészült képeket mindenki csekkolhatja az esemény vagy az MCSSZ facebook oldalán. Keresd: #BiPiselfie) 

 

A legjobb programként én az esti underground városnézést jelölném meg, rengeteg szuperérdekes dolgot tudhattunk meg Budapest nevezetességeiről, bebarangoltuk a várost, még egy bunker szellőzőnyílását is megkerestük. Habár sok kilométer volt addigra a lábaimban, este kilenckor alig akartam hazaindulni. Nagyszerű nap volt, nem bántam meg, hogy reggel nem hagytam, hogy az eső otthon tartson. Hiszen tudjuk, ahol esik, ott BiPi is velünk van.

 

 

// M. //                           

 

 

A vezetői hétvége megvalósításáért köszönetet szeretnénk mondani a Bethlen Gábor alapítványnak.

 

Végre itt a március, és csapatunk ismét nem tétlenkedett. Szükségünk volt egy vezetői hétvégére, hogy rendezzük gondolatainkat, és méltóképp felkészülhessünk az év második felében eltervezett aktív cserkészmunka elvégzésének maximális teljesítéséhez. Továbbá szerettük volna összekötni a kellemest a hasznossal, és szerencsére még idejében tájékozódtunk a féli (cserkész)bálról, ami egy jótékonysági rendezvény volt. A bálon összegyűjtött támogatásokat a cserkészotthon felújítására fordította a féli cserkészcsapat, és mi sem lett volna jobb ötlet, mint az, hogy támogassuk a csapatukat.

Kimondhatjuk nyíltan, hogy az elején nem ment minden zökkenőmentesen. 

Egy gyors felsorolás után: (Késés, otthon hagyott cuccok, étel, nem működő GPS) gyorsították az utunkat, de péntek estére sikerült elérnünk Félbe, ott is a cserkészotthonba, ahol Babar (Katona Attila) már várt minket. Egy gyors módosításnak köszönhetően aznap már nem kezdtük vastagvégével a dolgokat, inkább lebonyolítottuk a tervezés részét, és a második napra hagytuk azok gyakorlati előkészítését. Szombat reggel kezdődött a csapatöszpontosítás, majd különböző gyakorlatokban és helyzetekben próbálhattuk ki magunk. Az utolsó programpont egy vezetővé válás, és magunk megismerése, illetve a vezető felfedezése magunkban volt a cél, amit szintén több-kevesebb sikerrel teljesítettünk. 

Ez után következett az este csúcspontja a bál. A féli cserkészek nagyon magas színvonalú műsorral szórakoztatták a bálra érkezőket, és az egész este jó hangulatban telt. Renegeteg tombolanyeremény talált gazdára, és a skót-tánc sem maradhatott ki a repertoárból. A bálról visszaérkezve eredeti szállásunkra, a cserkészotthonba még volt annyi erőnk, hogy játszunk egy maffiát(Egy roppant szórakoztató interaktív szerepjáték nagy képzelőerővel). Másnap szentmisével kezdtük a napot, hogy megköszönjük a hétvégét, és azt hogy amilyen nehezen is indult, olyan könnyen és sikeresen zártuk a hetet. 

 

Ezután felfedeztük Fél csodás játszóterének rejtelmeit, ami kicsik-nagyok számára egyaránt tartogatott meglepetéseket. Vasárnap az esti órákban értünk haza, én pedig személyszerint elgondolkodtam azon, hogy eddig hogy hagyhattam ki egy vezetői hétvégét is. :)

 

//Dexter2424//          

 

 

     Megvalósult idei első vezetői megbeszélésünk, ahol a következő félévre kidolgoztuk a munkatervet, beosztottuk a feladatokat és sokféle csapat- illetve szövetségi akciót jegyezhettünk be a naptárunkba. A megbeszélés elején értékeltük, elmeséltük és megvitattuk az előző félévben megvalósított programok, akcók kivitelezésének gyakorlati átültetését, és büszkén mondhatjuk, hogy a legtöbb dolgot nagyon jól sikerült megcsinálnunk. Az AVE-től a Csuhén és a Betlehemi lángosztáson át a Shadow Task Force-ig, úgy érezzük ismét sokat tettünk csapatunk fejlesztéséért és a fiatalok foglalkoztatása, nevelése és szórakozása érdekében.  Viszont nem bízhatjuk el magunkat, mivel megint egy rendezvényekben gazdag félév áll előttünk, ahol még rengeteg feladat vár ránk, és minimum olyan szinten kell teljesítenünk mint az előző félévben. A mai alkalommal, viszonylag gyorsan, mondhatni rutin szerűen szerveztük és terveztük a hétvégéinket a naptárba, közben pedig Babar anyukája is meglepett minket meleg és ropogós pogácsával, ami csak fokozta a hangulatot. 

             

 

 

 

 

/* Köszönetünket szeretnénk kifejezni az ipolysági Hadtörténeti kiállításnak, mely lehetővé tette az interaktív történelemóra valósághűvé való kreálását, az egyenruhákkal, felszerelésekkel, térképekkel és egyébb kiegészítőkkel. Nagyon sokat jelentett számukra, hogy a történelmi tudás átadását nem csak elméleti, hanem gyakorlati síkon is át tudtuk adni a fiatalabbaknak, akik beleélhették magukat magába a történelembe /**/

 

Végre itt az első bejegyzés, és az első nagyobb esemény amit 2014-ben sikerült megvalósítani. A két főszervező Morva Mátyás és Révész Gergő rengeteget tett azért, hogy megszervezzék és összehozzák ezt a programot.

 

 Az akció lényege az volt, hogy a puma őrsnek meg kellett védenie Ipolyságot Gogol professzor kísérleti alanyaitól, akiknek elvették a tudatukat és felerősítették a hallásukat. A küldetés sikerrel járt, sőt, a helyi hatósági szervek (határőrök és rendőrök) is színesebbé és hitelesebbé tették az akciót éjjeli igazoltátásaikkal és megjelenésükkel. Az eligazítások során megismerkedtünk Kalasnyikov tábornok aktájával, akivel senki nem találkozna éjjel egy sötét sikátorba.

 

 A shadow task force, melynek feladata volt az ügy felszámolása, kiegészült Grüger nyomozóval (Urblik Tamás) és egy korábbi tiltott uralmi személy első emberének nevével, akit nevezzünk most Bélának(Riedly Dénes), aki az újságíró szerepét játszotta.

 A főhadiszállásról (cserkészotthonból) indultunk este 8-órakkor, majd az első megállónk a hídhoz vezetett, ahol furcsa plakátra lettünk figyelmesek. Olyan instrukciót kaptunk a központtól, hogy ahol olyan plakátot látunk, amin fellelhető egy kazetta, a közelben egy kazettának kell lennie. Meg is találták katonáink, amit meghallgatva megtudtuk, hogy milyen szörnyű kísérleteket végeznek az embereken.

 

 

 Elindultunk az összekötőnk felé a hídon át, felfegyverkezve, viszont a nagy szél miatt Krüger nyomozó kalapját elfújta a szél, ami centikre állt meg az Ipolytól, így egy gyors kitérőt leszámítva folytattuk utunk. Ezután összefutottunk a rendőrökkel, akik közölték, hogy több bejelentés érkezett így ne mutogassuk a „játék” fegyvereinket. Az összekötőnket sajnos az oroszok (akik ellen harcoltunk) meglőtték, de még el tudta nekünk mondani, hogy keressük meg a professzort, az őrült tudóst. Ezután a híd alatt elrejtőzve kilőttünk két oroszt a hídon, akik látványosan meghaltak, és mikor előjöttünk fegyverekkel, az autósok nem kis meglepetésünkre rágyorsítottak az eseményeket látva.

 Ezután következett az őrült tudós, aki elmondta, hogy a kísérlet során felerősítették a hallásukat a tesztalanyoknak, akik így hallották és dekódolták a gondolatokat. 

 

 A folyamatosan a városban megtalált kazettáknak köszönhetően összeállt a kép. A vasútállomásra érve kicsit kifújhattuk magunkat az idáig megtett út után, majd, majd meleg teával felfrissülve folytathattuk a nagy kalandot. Nem volt nagy szerencsénk, mert a vasútállomáson rajtunk ütöttek az oroszok, de egy hazafi elbújtatott minket a házában, és mesélt a szocializmusról és a háborúról. 

 

Ezután elég groteszk jelenet következett. Megérkeztünk a régi benzinkúthoz, ahol Kalacsnyikov tábornok (Pál András) rajtunk ütött egy autóból kiszállva, majd gépfegyverével utasított. Hogy tegyük fel a kezünket. Mi engedelmeskedtünk neki, ezután megjelentek a határőrök mögöttünk egy „dzsippel” és belehelyezkedve a nézőpontukba annyit látnak, hogy egy gépfegyveres fickó teljes farsangi díszben le akar lőni 4 másikat. Odajöttek és hát el kellett nekik magyaráznunk a szituációt, majd igazoltatták a géppuskás tábornokot.

 Ezután mentünk az ellenállás táborába, hosszas bolyongás után értünk csak oda megfogyva bár de törve nem,  ahol az ezredes (Riedly Viktor) fogadott minket, aki mesélt nekünk az oroszok elleni támadás előkészítésről. A tábortűznél megpihent az ifi alakulat és kis térképészet után rájöttünk honnan kerítjük be az ellenséges orosz csapatokat. 

 

Sajnos nem sikerült meglepnünk őke,t mert gyorsabbak voltak és rajtunk ütöttek, lőttek bombáztak és menekülnünk kellett autókkal, majd visszamentünk az addigra már félholt professzorhoz, akinek volt annyi ereje, hogy elmondja nekünk, hogy hol találjuk a labort és a kísérletek helyét. Miután elhunyt egy perc néma csenddel emlékeztünk meg zseniális egyéniségéről.

 

  A labor felé sajnos megláttuk az addigra elhunyt és felakasztott Szekeres Ladislavot (egy bábu), majd a laborban sikeresen lefegyvereztük az orosz különítményt és megmentettük Lakatos Nintendót.

 Előtte viszont a ládában tárolt kutatási eredményeket kellett megszereznünk, amit makulátlan elménk egyike jegyzett meg a profeszor feljegyzéseiből és így viszonylag gyorsan ki tudtuk nyitni a ládát a megfelelő zárkombináció használatával (1962).

 

Az akció végeztével mindenki diadalittasan tért vissza a főhadiszállásra, ahol egy rövid interjú után nyugovóra térhetett a kimerült csapat.